Drága a piac

Valakitől hallottam, hogy a piac nagyon drága, inkább elautózik időnként 30 km-t a nagybani piacra, ott sokkal olcsóbb minden. Hát nem tudom, nekem “macera” lenne a nagybanira járnom,  de találhatok a piacnál olcsóbb egyéb beszerzési forrást is. Múltkorában elkísértem pl. egyik kedves ismerősömet az Auchan-ba, és vettem paradicsomot. Nem is tudom, hogy mennyi volt – egy szórakozott ember jobb, ha nem ír számokat – , de nem volt drága. Aztán hazamentem, megkóstoltam, és elszörnyedtem. Te jó ég! Nyáron is “egyenparadicsomot” etetnek velem a “nagybevásárlóban”? Ugyanolyan jellegtelen íze volt, mint a télen vásárolt kétes származású paradicsomé, amit én nem is tekintek paradicsomnak. (Egyenparadicsom = egyforma méretű, gyönyörű kinézetű, kemény, ízetlen, hetekig elálló paradicsom.) Értesüléseim szerint egy Pécs környéki gazdálkodó az egyenparadicsom termesztési módját készen kapja; a növény nem lát sem valódi talajt, sem napsütést, és a zöld paradicsomokat szállítás előtt 4 nappal le kell permeteznie, hogy éppen időre és épp a kellő mennyiségben pirosodjanak be… Azt hittem, hogy nyáron igazi szabadföldi, Kárpát-medencében termett zöldséget találok mindenhol, de egyértelmű, hogy tévedtem. “Olcsó húsnak híg a leve”, talán mégiscsak a drágábbal járok jobban. A drága piacon nagyon szép, fehér húsú barackot láttam és vettem,  csinosan feldaraboltam, kiraktam apukámnak az asztalra. A következő kérdés merült föl apukám részéről: “Ez meg milyen megpuhult alma?” Megkóstoltam, és ismét elszörnyedtem.  Rostok nélküli, kásás állagú, száraz, íztelen valami volt a barack húsa helyén. És sorolhatnám az élelmiszer utánzatokat: ízetlen, sosem barnuló alma, “egyensárgarépa”, tej, amiből nem is lehet aludttejet csinálni!

Akkor most mi a csudát csináljak, ha normális élelmiszerhez akarok jutni? Vegyem meg a bioboltban drágán? Ha tényleg jó az a biobolt, akkor ez is egy megoldás lehet, de honnan tudom, hogy tényleg jó? Találkoztam jóval is: Isteni, harsogó, rendes, kövér magvú, lédús Jonatán almát is vettem – megint csak a piacon. Ó, mily balga vagyok, nem jegyeztem meg, hogy kitől vettem! Szóval maradok a piacnál, és egyre nyitottabb szemmel járok. Lehet, hogy két paradicsom helyett egyet veszek, de az legalább finom legyen. A hosszú élet titka amúgy is az, hogy keveset kell enni, a hiányzó vitaminokat meg étrend-kiegészítőből vagy zöldturmixokból így is, úgy is pótolni kell. Nem az árat nézem, hanem a minőséget. Igyekszem megjegyezni, hogy kitől vettem (ez igen nehezemre esik), és ha finom volt, akkor legközelebb is tőle vásárolok. Szomorú, de való, hogy sokkal inkább észnél kell lenni vásárlás közben, mint 30 évvel ezelőtt. (Ha a mennyiségre is szükséged van, egyél a zöldséghez, gyümölcshöz puliszkát! Kevés  és igen olcsó – nem mellesleg egészséges – kukoricadarából jókora adag ebédet lehet gyorsan főzni! Persze a kukoricadara sem mindegy, hogy módosított kukoricából készült-e…)

A látszat csal: ami olcsónak tűnik, az lehet, hogy nagyon drága lesz az egészségünkre nézve, ami pedig drágának tűnik, azzal lehet, hogy sokkal jobban járunk. És tudod, mire jöttem még rá? Ha mindig az olcsót keressük, akkor hogy fogjuk később természetesnek tartani a drágát? Ha minőségi (szerintem normális) életre vágyunk – azaz jó minőségű táplálékra, jó minőségű ruhákra,  jó minőségű autóra, jó lakásra, esetleg kicsit költségesebb sportra, jó étteremre, jó kapcsolatokra, kiváló szakemberekre, jó nyaralásokra – akkor mi lenne, ha elkezdenénk körülvenni magunkat ezekkel a dolgokkal? Legalább ezeknek a dolgoknak a fejünkben való forgatásával, mert a jólét a fejünkben születik – kezdve a minőségi táplálkozással.

 

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük