Egészség_titkos dokumentumok

KÖNYV: Dr. Ralph Bircher: A táplálkozástan titkos dokumentumai. /Szigorúan bizalmas/ Kétezeregy kiadó.

 

Nagyon tartalmas, tudományos igényességgel megírt könyvet ajánlok, ami a táplálkozástannal kapcsolatos kutatások eredményeit tárja a nagyközönség elé. Ezek a kutatási eredmények tudósok keze alól kerültek ki, a forrásoknak utánanézhetünk, a szerző pontosan megnevezi őket.

A kutatási eredmények a táplálkozáshoz való hozzáállásunkat gyökeresen megváltoztathatják, ha megismerkedünk velük.

 

Néhány gondolat Dr. Ralph Bircher könyvéből:

 

  • “Értelmünk azt sugallja, hogy az egészség egyike a legfontosabb dolgoknak. Az élet teljessége és beteljesülése. Gyakorlatilag azonban egy paradox helyzet előtt állunk. .V. von Weizsäcker professzort idézve: ‘a ma használatos módszerekkel az élet és az egészség lényegéhez alig tudunk közelebb kerülni, mint egy bánya a Föld középpontjához’. ‘Kételkedj azokban, akik az igazságot tudják, higgy azoknak, akik keresik!’.
  • Létezik egy rejtett tudás a táplálkozással kapcsolatban. Eltérő időpontokban, többé-kevésbé neves szaklapokban nyilvánosságra hozták ugyan a szakszerűen és – már amennyire ez megítélhető – lelkiismeretesen elvégzett vizsgálatokat, de ezek valószínűleg nem illettek bele a hivatalos elképzelésekbe. Így anélkül, hogy megcáfolták volna őket, elnyelték az irattárak. A szakkönyvek, tanmenetek, tankönyvek nem tudnak róluk. Ugyanez a helyzet a világszervezetek egészséges táplálkozásról szóló nyilatkozataival is.”
  • “Ételeink nagyrészt iparilag feldolgozott élelmiszerekből állnak, amelyeknek hosszú szállítási és raktározási időt kell túlélniük. A kereskedők számára főleg élvezeti értékük fontos, a tápértékük figyelmen kívül marad. Ezen a téren a táplálkozástudomány kudarcot vallott.”
  • “A megoldás a táplálkozástudomány kutatásának támogatása.”
  • “Az orvostudomány és az orvosi szakképzés a táplálkozástudományt soha nem fogadta el, és úgy kezelte, mintha függetlenek lennének egymástól.”
  • “A legzavarosabb elméleteket éppen az orvosok terjesztik, mivel tanulmányaik alatt nem részesültek megfelelő alapképzésben. Emberek milliói keresnek kétségbeesetten segítséget, és nem tudják, hol kaphatnak megfelelő tanácsokat, mivel a legtöbb orvos megdöbbentően keveset tud a táplálkozásról.”
  • “A táplálkozás hatalmas szerepet játszik a betegségek valamennyi fajtájának megelőzésében.”
  • “a fertőző betegségek drasztikus csökkenésével párhuzamosan a civilizációs és degeneratív betegségek száma nagymértékben megnövekedett. (érelmeszesedés, magas vérnyomás, rák, cukorbetegség, reuma, epe- máj- és hasnyálmirigy-betegségek, vese- és húgyhólyag-betegségek, terhességi toxikózis, pajzsmirigy túlműködése és hiányos működése, sclerosis multiplex, gyomor- és nyombélfekély stb.) …orvosi kongresszusokon vagy szakmai összejöveteleken a végkövetkeztetés: AZ OK ISMERETLEN.”

 

Hogyan táplálkozzunk, ha egészségesek akarunk maradni?

További kiragadott gondolatok Dr. Ralph Bircher nyomán.

(Hogy-hogy nem tudunk ilyen alapvető dolgokat? Mit tanultunk az iskolában?)

 

  • „C.D. de Langen professzor 20 éven át vezette Batávia (Dzskarta) központi kórházát Indonéziában, majd 10 évig a hollandiai Utrecht egyetemén professzorkodott. A nálunk gyakori betegségek Indonéziában rendkívül ritkán fordultak elő. Dr Langen arra a következtetésre jutott, hogy sem az etnikai hovatartozásnak, sem a klímának nincs olyan hatása, mint a tápláléknak. Az ottani kalóriafelvétel fele a miénknek, a fehérje és zsírfelvétel növényi eredetű, és ez is fele a miénknek. A sófelvétel a miénk huszadrészét teszi ki. Egy svéd vegetáriánus dr. Karl-Otto Aly megdöbbentő tény elé állította a világot 1954-ben. Egy 500 km-es gyalogtúrát tett meg tíz társával tíz nap alatt, élelem nélkül, csak vizet fogyasztva. A túra megfigyelésére és az élettani folyamatok tanulmányozására vezető orvosok, fiziológusok és sportorvosok kaptak meghívást. A szakma jövendölő véleménye: ’Egy sem éri el a célt, kimerülnek, ellenségesek lesznek, a kalóriahiány miatt és a fehérjehiány miatt éhezési ödémák, a vitaminhiány miatt betegségek, kimerültség, súlyos szívproblémák fognak fellépni.’ Az eredmény: Feltűnően jó fizikai és lelki állapotban érkeztek meg, mindössze lábpanaszok léptek fel. A szervezet gazdaságosabb és energiatakarékosabb anyagcserére kapcsolt át. Az alvásigény feltűnően csökkent. A pulzus javult! A gyógyböjt kedvezően befolyásolta a szív- és érrendszert! A böjt rendkívül értékes kezelési módszer gyakorlatilag a legtöbb modern betegséggel kapcsolatban.

 

  • Dr. Oomen professzor vizsgálatai szerint Új-Guinea fennsíkján a pápua lakosság jó erőben, egészségben él napi 0,1 gramm konyhasófelvétel mellett. (A tankönyveink ennek százszorosát tartják szükségesnek.) A fehérjefelvételük nagyon alacsony, 20 gramm. A fejlődő országokban és a koncentrációs táborokban leírt fehérjehiány tüneteinek (vérszegénység, ödéma, fogékonyság a fertőző betegségekre) nyoma sincs. Ez a népcsoport a bélflóra segítségével megköti a levegő nitrogénjét és a test fehérjéinek felépítéséhez használja fel! Náluk a B12 vitamint is nyilvánvalóan a bélbaktériumok állítják elő.
  • Egyetlen vezető táplálkozási szaktekintély sem vallja be egykönnyen, hogy manapság szinte lehetetlen egészséges bélflórára találni.
  • A hasonló kutatások messze nem jelentenek olyan jövedelemnövekedést, mint amilyent az iparilag felhasználható termékek felfedezése jelent.
  • A természet tönkreteszi azt, aki elhanyagolja magát. Az öngyilkosság elegáns és kellemes formája a táplálékbőség, a kényelmes lét, a gazdasági biztonság, a felelősség hiánya.
  • A cukorbetegek egy – kalóriamennyisége alapján látszólag teljesen elégtelen – diétával a legjobb testi erőnlétet képesek elérni, ha a szokásos, túlnyomórészt értéktelen és agyonfőzött cukorbeteg diéta helyett élő, teljes értékű táplálékot kapnak. Mindig
    megdöbbentő volt látni, hogy a betegek nyers étrenddel milyen hihetetlen módon felépülnek!
  • A felvett kalóriamennyiség a teljes értékű táplálkozás hatására 40%-kal csökkent. A szokásos vegyes táplálkozás = egyoldalú hiánytáplálkozás, amely során sokkal több kalóriát viszünk be, mint amennyire a teljes értékű táplálkozás mellett szükségünk lenne. Olyan táplálékmennyiség mellett, amely a valóságos igényeket éppen hogy csak fedi, a tápanyagokat és vitálanyagokat azonban megfelelő arányban tartalmazza, lényegesen jobb egészség és teljesítőképesség figyelhető meg időskorban is, mint bő kalória felvétel mellett még teljes értékű táplálkozás esetén is.
  • A beteg megbetegedése és gyógyulása során eddig a könnyen emészthető ételeken, kímélő diétán volt a hangsúly. A gyomornál és a bélrendszernél azonban fontosabb az a hely, ahol testünk millió pontján egy időben a vér és a sejtek közötti anyagcsere végbemegy.

A kapillárisból (nagyon vékony ér) tápanyagok kerülnek a sejtbe, a sejtből anyagcseretermékek kerülnek a kapillárisba. A sejt annál életerősebb, minél nagyobb a két oldalon a különbség (pl. az ásványi só összetételből adódó potenciálkülönbség). Halál esetén, a diffúziós törvény lép életbe, vagyis a sejtfalon és a kapilláris falán keresztül a két folyadék kicserélődik addig, amíg a két oldalon ugyanaz a keverék nem lesz. Az élő sejt az általános érvényű természeti törvény, a diffúzió ellen képes hatni! Kémiai módszerekkel – sóoldatok adagolásával – nem változik a potenciálkülönbség. Ez azt jelenti, hogy hiába fogyasztunk patikában kapható szintetikus készítményeket. A leghatásosabb módszer a sejt erejének növelésére a ‘nyersdiéta’.”

 

Amikor főzzük a krumplit, akkor a diffúzió törvénye lép életbe: a főzővíz krumpli ízű lesz, a krumpli vízízű… (Ezt ellensúlyozandó megsózzuk a vizet, ami részben módosítja a diffúziót, viszont a só fogyasztásunknak nem tesz jót). Ha lehet, minél rövidebb ideig főzzük a krumplit és a zöldségeket! A párolt krumpli értékesebb, a nyers krumpli pedig tápanyagok tekintetében a legteljesebb. Sült krumpli: az olaj jóval magasabb hőmérsékletű a forrásban lévő víznél, ezért az értékes tápanyagok kárba vesznek.

A fenti megállapítások minden táplálékunkra érvényesek! A friss, nyers zöldség és gyümölcs a legjobb. A nyers tej jobb, mint a hőkezelt, a friss hús jobb, mint a különböző kémiai módszereknek kitett hús (gyorspác, folyadékkal történő gyors “füstölés”, stb.). A nyers koszttal szembeni előítéleteink feloldhatók, ha megismerkedünk a könyvben olvasható tényekkel. A nyers diéta veszély nélkül alkalmazható évekig, és számos betegség kezelésére ki kellene terjeszteni. (ödémás szívbetegek, szomjúságérzet megszüntetése, vesepanaszok, magas vérnyomás, májbetegségek, reuma, stb.)

 

  • „A kórokozók behatolása után nő a szervezetünkben a fehérvérsejtek száma. A fehérvérsejtek számának növekedése a szervezet védekező erőinek felállítását jelenti. Donders szerint minden táplálékfelvétel után is nő a szervezetünkben a fehérvérsejtek száma, kivéve a nyers táplálékot, vagy a nyers táplálékkal bevezetett étkezést! A szervezet védekezése a táplálékban található idegen anyagokra irányul. Ha reggelire egy bögre cukrozott tejeskávét fogyasztunk vajas kenyérrel, a fehérvérsejt szám félórán belül a normális 7-8000-ről 13000-re emelkedik köbmilliméterenként, és egy óra múlva tér csak vissza a normál értékre.”
  • „A fehérvérsejtek száma mutatja, hogy nyers vagy főtt ételt ettünk-e, mert a főtt ételt is idegen anyagnak érzékeli. Ha gyakran eszünk, akkor a szervezetünket folyamatosan készenléti állapotban tartjuk.” Feltételezhetjük, hogy a szervezet védekező pozícióba ugrik gyógyszerek szedése esetén is, bár a könyvben erről nem esik szó.

 

  • „Minden étkezésnek nyers étellel vagy nagyon kíméletesen felmelegített étellel kellene kezdődnie, mert – nagy potenciális értéke van, – étvágyszabályozó (hamarabb jóllaksz), – hatására a fehérvérsejtek száma nem növekszik- biztosítható a vastagbél barátságos baktériumainak anaerob működése.

Az egyensúlyból kibillent bélflóra nem tud normálisan működni. A barátságos baktériumok nem tudnak vitaminokat, enzimeket termelni, nem tudják segíteni az emésztést. Az egyensúlyból kibillent bélflóra sokkal több kalóriabevitelt igényel és magasabb a vitaminszükséglete. A bélflóra a hús és húsáruk teljes mellőzésével, nyers táplálékkal állítható helyre.”

 

Ha az antibiotikumot tartalmazó húsfogyasztással teljesen eltüntettük a barátságos baktériumokat, akkor a nyers koszt mellett probiotikummal (élő baktériumokat tartalmazó készítménnyel) pótolhatjuk őket.

 

  • „A mexikói tarahumara indiánok húst rendkívül ritkán esznek, tejet, tejterméket pedig nem. A Föld legegészségesebb és fizikailag legnagyobb munkaképességű emberei közé tartoznak. Játékuk a labda-futás, amelyben két csapat fut a labda után 24-48 órán keresztül megszakítás nélkül. Eközben 150-300 km-t tesznek meg. Vadászatnál a szarvast nem fegyverrel terítik le, hanem addig futnak az állat után folyamatosan, egy-két napon keresztül, amíg az a kimerültségtől össze nem rogy. Egy 43 éves tarahumara a zord hegyvidéki ösvényeken hegynek föl, völgybe le, 65 km-es utat 6 óra 52 perc alatt tett meg. Kukorica és bab a fő eledelük, ez a két fehérje együtt szinte a legértékesebb.
  • Kuratsune saját magán és feleségén végzett kalóriaszükségletre vonatkozó kísérletei szerint a szükséges kalóriamennyiség jóval alacsonyabb a köztudatban lévőnél; 800-1000 kcal. Az éhezés határa a Háborús Táplálkozási Bizottság szerint 2150 kcal. A mai felnőtt átlagfogyasztás 3200 kcal körül van.
  • A fehérje-szükséglet, a szénhidrát-szükséglet és a zsírszükséglet szintén jóval alacsonyabb.
  • A táplálkozásban a nyers élelmiszernek meghatározó szerepe van Az életteli növényi táplálék a vérszegénység kialakulását visszájára fordítja. A kísérlet ideje alatt szokatlanul könnyeddé, fürgévé és ügyessé vált. A kísérlet alatt nem pihent, szokásos munkáját végezte.
  • Hindhede, egy dán orvos, aki szintén a maga számára végzett hasonló kísérleteket, bebizonyította, hogy 32 gramm burgonyából és teljes őrlésű gabonából származó fehérje hónapokon keresztül teljesen elegendő egy jó erőben lévő fiatalember munkaképességének megőrzéséhez. Amikor az I. világháború alatt az élelem szűkössé vált főleg a blokád miatt, a költségvetési bizottság élére Hindhedét nevezték ki, aki az éhínség elkerüléséhez szükséges tervet a kisujjából rázta ki. A könyvből részletesen kiderül, hogy milyen intézkedéseket hozott. Táplálkozási rendeletei megelőzték nemcsak az éhséget, a drágaságot, hanem a szociális nyugtalanságot és a spanyolnáthát is! A világháború vége felé kitörő Európa-szerte pusztító influenza Dániát elkerülte. A halandóság a megszokott értéken maradt.”

 

A következő megállapításokat úgy gondolom, a tankönyveknek tartalmazniuk kéne:

 

  • „A túlzott cukorfogyasztás a csontrendszert súlyosan károsítja. A szervezet védekezése a cukorral szemben a csöves csontok megnyúlásához vezet. A cukor savassá teszi a vért, a keményítő nem, vagyis a keményítő nem okoz a cukorhoz hasonló elváltozásokat. A cukornak atheromát (kásadaganat, az érfal zsíros elfajulása, beszűrődése érelmeszesedésben) előidéző hatása van. (Ha ezt tudtam volna, akkor a cukorfogyasztásomat két évtizeddel korábban befagyasztottam volna. Huszonéves koromban volt egy ilyen daganat a térdhajlatomban, amit el is távolítottak. Az orvosok azt mondták: ártalmatlan zsírcsomó, nem tudni mitől van. Sosem késő. Most jött el a pillanat, hogy a háztartásomban drasztikusan csökkentsem a cukor jelenlétét. Nem lesz egyszerű, mert szeretem az édességet. Az életemet és az egészségemet pedig remélhetőleg még jobban szeretem. Itt is előjön a párkeresés, a fogyókúra, a siker problémája: hajlandó vagyok-e lemondani rövidtávú örömökről, hajlandó vagyok-e apró dolgokat áldozni a hosszútávú cél, pl. az egészségem érdekében?)
  • Goms. Ez egy völgykatlan Svájcban, ahol a világtól 1914-ig szinte teljesen elzárt, önellátásra szorult falvak viszonylag rövid idő alatt váltak civilizálttá a vasút és a háború utáni gazdasági fellendülés következtében. Ezt a rendkívül mélyreható változást a táplálkozási szokásokban és az életvitelben Dr. Adolf Roos tudományos vizsgálatokkal alátámasztva tárta a világ elé. (Miért nem hallottam eddig róla?) Az öregek a változás előtt 90 évesen 32 hibátlan foggal rendelkeztek és meg tudták rágni a náluk kedvelt kőkemény kenyeret. Rendkívüli fizikai erejük volt, a nők 90 kg-os terheket 4 óra hosszat cipeltek! Fő táplálékuk a teljes értékű gabona és a friss tej volt. Ettek nyers és főtt húst, valamint sajtot is. Aztán letelepedtek a falvakban a pékek és a cukrászok. A lakosság fehér kenyeret eszik lekvárral, cukrozott kávét, fehér rizst, kukoricát, finomított lisztet, süteményeket, édességeket, csokoládét, a nyers táplálék teljesen eltűnt az étkezésükből, a fehérje minősége romlott. Az emberek foga elkezdett szuvasodni, betegebbek lettek, fáradékonyak lettek, és már nem szégyen a kévét leállítani szállítás közben a gabona betakarításakor.
  • Kína. Valamennyi emberi kísérlet közül a legnagyobb – az ökonómiai szükségszerűség véletlen eredménye – a kínai táplálkozási kísérletnek nevezhető. Ez nem hetekig vagy hónapokig, hanem négy évezreden keresztül tartott és nemcsak kiválasztott kísérleti személyekre, hanem egy több száz millió főt számláló népre terjedt ki. Nem mesterséges, kísérleti körülmények között folyt le, hanem az életben maradásért való küzdelemben zajlott, amikor a kísérleti személyeknek teljes testi és szellemi erőikre szükségük volt. A kínai népet a szükség a táplálkozás tekintetében a legnagyobb alkalmazkodó készségre kényszerítette, olyannyira, hogy minden hiba, minden pazarlás, minden zavar az egyensúly megbomlásához vezethetett volna, amelynek következményei elsatnyulás és pusztulás. A kínai nép azonban 40 évszázadon keresztül egészséges, erőteljes, termékeny és életerős maradt, ami egyértelműen bizonyítja, hogy táplálkozásában megtalálta az ökonomikus egyensúlyt. Táplálékukat a könyv részletezi.
  • Rhesus-veszély. A születések több mint 10%-ánál áll fenn a Rhesus-veszély – a gyermek halála Rh-pozitív apa és Rh-negatív anya esetén. Nem minden esetben termel az anya szervezete a gyermekre veszélyes ellenanyagot. Dr. C. T. Javert felfedezése (1964), hogy a méhlepény kapillárishálózatának szűrőképessége védi a mamát, mert nem kerül az embrió vére az anyai keringésbe. A méhlepényt erősítendő szer: a nyersdiéta! Az, hogy manapság a veszélyeztetett anyák nagy részének károsodott a méhlepénye, bizonyítja, hogy a mai táplálékban kevés a nyers élelem, viszont túl sok a hús, amelynek a kapillárisokra gyakorolt kedvezőtlen hatása közismert. Bebizonyosodott, hogy ha a nyers kosztot időben elkezdjük, szinte valamennyi szerencsétlenséget meg lehet előzni. Megjegyzés: Közismert a hús kapillárisokra gyakorolt kedvezőtlen hatása? Te tudtad? Lehet, hogy megmenekülünk a “seprűvénáktól” húsmentes kaja esetén?
  • A bantuk (Afrika déli részén) nem a tudományosan meghatározott tápanyagokon élnek. Hiánybetegségeknek kellene fellépnie, mert alig esznek zsírt, alig esznek állati fehérjét, kevés a kalcium és a C-vitamin. Ehhez képest jóval egészségesebbek a fehér lakosságnál. Hogy van ez? Bizonyos különleges táplálkozási feltételek között az emberi szervezetben C-vitamin-szintézis megy végbe! Nem kellene felülvizsgálni az uralkodó táplálkozástant?
  • Porckorong-károsodás. Dr M. A. Aufdermaur professzor művéből kiderül, hogy a porckorong károsodásai megelőzhetők! Ennek lehetőségei teljességgel megegyeznek a korai öregedés megelőzésével:

elegendő, szűkös, nyers élelmiszerekben, ásványi sókban gazdag, bázisos, teljes értékű táplálék, (amely legfeljebb 60-70 gramm fehérjét tartalmaz), harmonikus fizikai igénybevétellel (úszás és séta) kiegészítve.”

 

Ennyi lenne? Van egy csomó derékfájós, hátfájós ismerősöm, akik szkeptikusak, azt szajkózzák, amit az iskolában vagy a szüleiktől tanultak… (genetikus… korral jár… legalább tudom, hogy élek….). Vajon mennyire erős fájdalom kell ahhoz, hogy drasztikusan változtassunk a táplálkozásunkon?

Szó van még a jávaiakról, az eszkimókról, az indiánokról…. csupa-csupa értékes információ…., mi lenne, ha elolvasnánk a könyvet? 🙂

 

A KÖNYV: Dr. Ralph Bircher: A táplálkozástan titkos dokumentumai. /Szigorúan bizalmas/ Kétezeregy kiadó.