A tudásnak négy fokozata van:
- tudattalan nem tudás
- tudatos nem tudás
- tudatos tudás
- tudattalan tudás
Életünk folyamán sokszor végigmegyünk ezeken a fokozatokon:
- Először nem is hallottunk valamiről, pl. arról, hogy lehetséges írni (tudattalan nem tudás),
- aztán hallunk róla, vagy látjuk, hogy mások írnak, talán tudjuk mire jó, de mi még nem tudunk írni (tudatos nem tudás),
- gyakoroljuk az írást, mert meg akarjuk tanulni (tudatos tudás),
- és végül automatikusan leírjuk, amit kell, nincs szükség arra, hogy betűzzük, vagy egy betű részeire külön-külön összpontosítsunk (tudattalan tudás). Ekkor a tudatos elme teljesen átadja az új tudást a „tudatalattinak”, és helye van az új tanulnivalónak. Így tanulunk munkafolyamatokat, autóvezetést, nyelveket, szervezést, horgolást.
Létezik az „ok-okozat” törvénye, ami egy fontos tudás. Pl. előbb van a gondolat (ok), utána az eredmény (okozat). Pontosabban fogalmazva: az ok a gondolataink érzelmi hát
tere, a következmény pedig az eseményeink kapcsán keletkező érzelmi háttér. A két érzelmi háttér azonos. Itt is végigjárhatjuk a lépcsőket:
- Lehet, hogy még nem hallottunk róla (tudattalan nem tudás).
- Aztán halljuk, hogy mások használják és beszélnek róla. Utánanézhetünk, hogy mi a csuda ez, mire jó, (tudatos nem tudás).
- Nekilátunk megtanulni, hogy hogyan kell használni, gyakorolunk (tudatos tudás),
- és végül, ha eleget gyakoroltunk, a tudatos elme átadja az új tudást a tudatalattinak, automatikussá válik, és ismét helye van az új tanulnivalónak (tudattalan tudás).
Az „ok-okozat” törvény használatának előnye: irányítjuk az életünket, sikeresek vagyunk mind a magánéletünkben, mind a társas életünkben, mind az üzleti életünkben.
Akkor miért nem tanulja meg mindenki?
- Mert nem tanítják az iskolában. Sikerkönyvekből vagy sikeres emberektől kellene megtanulni, és ez nem olyan hiteles a többség számára, mint a szülő, a tanító, az iskolai tankönyvek.
- Mert amit gyerekkorunkban megtanultunk, az mélyen belénk rögződött, nem is gondoljuk, nem is vesszük észre, hogy az univerzális törvények tökéletesen működnek függetlenül attól, hogy mit tanultunk. (Azt tanultuk, hogy életünk alakulása nem annyira rajtunk, hanem inkább a körülményeken, géneken, múltbeli dolgokon, ill. a természetfelettin múlik.)
- Mert a siker könyvek ill. a sikeres emberek sokszor nem tudják pontosan átadni a törvény lényegét, pedig igencsak igyekeznek. Az olvasó korábbi információkkal, érzelmekkel rendelkezik, és az olvasottakat ezen keresztül szűri, így nem jut el hozzá teljes egészében.
- Mert ha sikerül is megértenünk a törvény lényegét, a törvény szándékos működtetését a misztikus isteni folyamatokba való beavatkozásnak tekintjük, ami félelmetesnek tűnik.
- Ha sikerül is megértenünk a törvény lényegét, akkor is ellenállás van bennünk, kétely önmagunkban, hogy képesek leszünk-e ezt a folyamatot tudatosan befolyásolni.
- A törvény tudatos használatához az érzelmeink tudatosítása szükséges, csakhogy az érzelmeket felesleges akadályozó tényezőnek tekintjük az eredmények szempontjából, és ezen a meggyőződésen változtatni nem egyszerű, mivel minden tény alátámasztotta az eddigi életünkben.
- Az érzelmeink érzékelésével nem ritkán gondjaink vannak. Ezt az érzéketlenséget mi magunk alakítottuk ki gyermekkorban sikeresen, hogy megvédjük magunkat a még rosszabb érzésektől. Ez a mechanizmus legtöbbször felnőttkorban is megmarad, és most már akadályoz bennünket. Egyszerűen nem vesszük észre, hogy a gondolataink többsége negatív, de a körülményeink alakulásából tudhatjuk.
- Csak bizonyos pozitív érzelmi telítettség mellett látható egyértelműen az oknak (gondolatok) és az okozatnak (történések) az összefüggése. A vidám ember tud tisztán gondolkodni. A munkát viszont általában komolyan vesszük, kirekesztjük a könnyedséget.
- Többnyire időbeli eltolódás van az ok és az okozat között.
- Csak ritkán sikerül spontán használnunk ezt a törvényt, emiatt nem tűnik fel az összefüggés. Ritkán koncentráljuk szándékosan és könnyedén a gondolatainkat egy cél érdekében. Ritkán vagyunk szenvedélyesek, pedig ez az érzelmi állapot hozza a legtöbb eredményt.
- Amikor elkezdjük gyakorolni az ok-okozat törvény irányított alkalmazását, szembesülünk azzal, hogy tudatalatti berögződéseink vannak, amik akadályozzák a könnyed, célirányos alkalmazást. („Kevés vagyok”, a „segítségre van szükségem”, „nehéz”, „nem akarok küzdeni”, „kevés az akaraterőm”, „nem vagyok kitartó”, „gyenge a munkabírásom”.) Ezért inkább ragaszkodunk a berögződéseinkhez, és maradunk az eddigi automatikus reakcióinknál.
Biztos vagyok benne, hogy volt hasonló kellemes élményed:
Egyszer akartam venni egy nadrágot, és valamiért nem abból indultam ki, hogy úgyse lehet tökéletes, hanem precízen körülírtam, hogy mi lenne a tökéletes. Vagyis elképzeltem, hogy sötétzöld, egyenes vonalú, derékba szabott, zseb nélküli, „sztreccs”, vastag, jó anyagú minőségi nadrágot akarok. Befordultam az ELSŐ boltba, ami eszembe jutott, és könnyedén (szinte viccből) előadtam a kívánságomat (laza voltam, mert kizártnak tartottam, hogy ilyen nadrág létezik). És láss csodát… Az eladó szemrevételezte a méreteimet, hátra ment a raktárba, és előhozta az elvárásaimnak 100%-ban eleget tevő nadrágot… Hoppá… Annyira nyilvánvaló volt az ok-okozat törvény létezése, hogy észrevettem – persze a véletlenek összejátszásának is gondolhattam volna.
Kitartás!
A tanulási folyamat, pl. a „szimpla” írás megtanulása is időigényes. Biztatok mindenkit (magamat is) a változásra! Ugorjunk neki és tanuljuk meg az ok-okozat törvényét alkalmazni! Az eredmény minden bizonnyal minden várakozást felül fog múlni. Visszatekintve valószínűleg az ok-okozat törvény is majd „szimpla” lesz.
A törvény működése számomra Charles F. Haanel Mesterkulcsrendszer c. könyvéből vált kicsit világosabbá (a „tudatos tudás”, azaz a gyakorlás fokozatban vagyok 🙂 ).